Hedwig...?

Jöttél, láttál és győztél. Nem mondom, hogy büszke vagyok arra, amit... tettünk, de egyelőre titokban tartjuk szóval... gondolom addig rendben van.
Az előtörténetemben rólad írok, még mikor húszon éves kölyök voltál, ideges, semmiben sem biztos és más véleményétől függő. Aztán kiderült, hogy meleg vagy, de legalábbis tetszik neked egy srác. Én támogattalak, tanácsokat is adtam neked. Aztán elhívtuk a szüleid is egy alkalommal és átbeszéltük a dolgokat. Jobban nem is alakulhatott volna, hiszen kiderült, hogy az anyád, aki szerinted nem is foglalkozik veled, csak félt beszélni a nagy fiával, hol ott valójában ő látta a jeleit mindennek. Az apád pedig egyáltalán nem volt rád mérges, sőt, büszke volt rád, hogy felvállaltad. Én is az voltam. És ezzel befejeződtek a látogatásaid, bár megjegyzem nem egyszer fordult elő, hogy elhívtatok vacsorázni vagy ehhez hasonló.
Igaz, egy alkalmunk sem volt kettesben, és így nem is árultad el, hogy sajnos nem jött össze a kiszemelttel, ellenben volt valaki más, aki már előtte is szimpatikusnak tűnt.
Aztán kiesett egy-két év, mert nálam is történtek dolgok és te is felcseperedtél, gondolom saját életet kezdtél élni. Utunk akkor keresztezte megint egymást, amikor egy nap úgy döntöttél, hogy berontasz az irodámba késő este és meg nem csókoltál. Totál megleptél, de... hát nem ellenkeztem. Talán az a két pohárka mjød, amit a jegyzetelés közben ittam, de nem sokat ellenkeztem, sőt, igen hamar az irányítást is átvettem. Igazából nem tudom miért kell titkolnunk, de valahogy félek, hogy ez rossz fényt vetne rád és rám is.
Ennyi, se több, se kevesebb. A playbyhez ragaszkodnék. És ehhez a különös, részben szerelmi szálhoz is.
Nagyon, nagyon örülnék, ha megérkeznél, szóval gyere : )