A pokolban nem lehet sokáig sérülések nélkül élni.
Számomra most az idő nagyon gyorsan haladt mármint ami a műszakot illeti. A vendégek is csak jöttek, és jöttek egész nap. Számomra szinte nem is volt megállás. Bár este fele már nagyon jól esett volna egy szál cigaretta de ezt mégsem engedhettem meg magamnak akármennyire is szerettem volna. Viszont szerencsémre nem voltam ma egyedül, hiszen drága barátom is az oldalamon volt, hogy együtt vigyük a műszakot. Ebben a kávézóban szokás volt valamilyen zenét bekapcsolni, ezért a mai nap folyamán rajtam állt a sor, hogy azt most én kezeljem. - Csak ne valami nyálasat, kérlek. - Kiabált oda egyből a kollégám mikor meglátott a laptop előtt. Ezen pedig néhány vendég, aki hallotta kellemesen felnevetett. Voltak természetesen törzsvendégek is akik már minket jól ismernek. És ezzel nem is volt baj. Főleg, ha számukra kellemes légkört tudunk kialakítani. Megszerettem ezt a helyet. Akármennyire is fárasztó volt mostanában számomra, jól fizetett és persze egy embert kivéve a társaság is nagyon jó volt. Mosoly jelent meg arcomon a férfi mondatára ami egy beszólásnak akart tűnni ám ez közel sem sikerült neki. - Hiszen ismersz, csak is nyálasat tudok betenni. - Vágtam vissza, és még egy csókot is küldtem neki a levegőbe számára. Amire ő felnevetett fejét rázva, majd megindult intézni a rendeléseket. Ennek láttán mosolyom tovább maradt meg arcomon, majd visszabújtam a laptophoz. Kerestem valami jó kis zenét, majd az enter segítségével máris halhatta mindenki a számot. Ami egy modern kori pop zene egyike volt. Kicsit untam már az ilyen jazz, és lassú zenéket mivel a kolléga mindig ilyeneket rakott be. De ez most az én napom, ezért ideje stílust is váltani. Ahogyan megszerettem ezt a helyet, olyannyira szerettem meg azt, ahogyan a kávé illata betöltötte az egész teret. Főleg korán reggel nem is volt jobb annál, mint hogy a friss kávé illatát érezhetted mivel az is valamilyen helyzetben fel tud téged ébreszteni kicsit. Kellemesen járja át szinte az egész testedet ez az érzés. A kávézó kinti részén kisebb terasz helyezkedett el ahol még néhány asztal és szék díszítette. A kerítésen ami körbevette fényfüzér díszítette azt amik nagy golyó alakúak voltak. Este igen hangulatos tud lenni. Maga a kávézó ha bár téglafallal lett megépítve belül még is egy modern, letisztult berendezést kapott. A fal körbe volt tapétázva amin függőlegesen egymásba érve egy fekete és egy szürke csík adta meg az egyensúlyt a fehér alapú tapétához. A berendezések mint az asztal, a pult és egyéb bútorok fából készültek abból is a világos már-már sárgás szín dobta fel őket. A falakon különböző mondhatni keretezett városképek adtak helyet. Akár egy utcaképről vagy a kávézó egy fontos évfordulójáról, eseményeiről. Természetesen a növények is szerepeltek a beltérben hiszen leginkább ezekkel lehet a legjobban feldobni egy dizájnos kis helyet. Volt nálunk egy futónövény ami leginkább a pulton belül volt látható a szekrény tetején ahol a poharak és edények helyezkedtek el. Zöld színben pompázó orchidea is helyett kapott az ablakoknál. És még egy-két nagyobb leander is volt látható egy-egy sarokban. A rózsaszín, és fehér gyönyörű virágai miatt nagyon jól illettek ide. Ha beléptél, természetesen rögtön eléd tárult a pult a benne lévő péksüteményekkel a mögötte lévő polc mellett pedig az ital kínálata foglalkoztatta a vendégeket első sorban. Majd ha csak már helyet akartál keresni bal oldaladon, és jobb oldaladon is volt bőven asztal persze úgy lettek berendezve, hogy kényelmesen eltudjanak az emberek férni. És ha esetleg egy forgalmas nap volt, akkor a teraszt is letudták azonnal támadni. Egy szóval jó kis hely volt. A mai nap folyamán nem történt semmi érdekes dolog legalább is a műszak során. Ha szükséges volt, akkor elmostam a poharakat, és egyéb eszközöket, vagy éppen a rendeléseket vettem fel és vittem is ki a vendégeknek. Ha viszont szükséges volt akkor a kollégának segítettem be egy-két dologban. Pár óra elteltével viszont úgy voltam vele, hogy ideje egy kis szünetet tartanom. Hiszen legalább egy szál már nagyon jól esne. Éppen megtöröltem a kezem egy törlőkendőben amikor a kolléga éppen velem szemben jött egy tálcával teli tányérokkal. Elvettem tőle, majd leraktam a mosogató mellé. Nem volt rá más reakciója csupán csak meglepődött. - Legalább szólhattál volna. - Szólalt meg értetlenül. Elmosolyogtam rajta, majd megpaskolva a vállát megszólaltam. - Ugyan, majd én megcsinálom a mosogatást. Te menj, tarts szünetet. Utána meg majd megyek én pár percre. - Szóltam neki kedvesen. Jobbnak láttam így, ha ő megy ki előbb. Hiába hogy csak pár évvel idősebb nálam még is csak neki jár az elsőbbség. Bár ezzel gondolatban leöregítem de eszem ágában sincs. Valójában egy nagyon sármos, jóképű férfi volt. Annak idején még meg is tetszett nekem de ezt hamar el kellett felejtenem. Nem lenne jó vége amúgy sem egy ilyen fajta viszonynak. Így szerencsére jóbarátoknak megmaradtunk. - Igen is főnökúr. - Azzal már szinte gyors léptekkel ki is ment a hátsó kijáraton. Halk nevetésben törtem ki kijelentésén egy apró fejrázás mellett. Odaléptem a mosogatóhoz, hogy neki lássak az edényeknek. Nem telhetett el pár perc és ajtó csengője szólalt meg jelezve azt, hogy egy újabb vendég tért be. Szinte már ösztönből pillantottam fel a mosogatástól rá az ajtóra. Megpillantva egy férfit, aki jóval magasabb is volt. Benne is volt a korban rendesen, ám még is volt benne valami, ami hirtelen megfogott benne. Fogalmam sem volt mi tört rám, és mi ez az érzés de egy pillanatra abbahagytam a tennivalót. Látva, hogy közeledik a pulthoz megtörölve a kezemet a pénztárhoz léptem. Majd rápillantva köszöntöttem: - Jó estét, mit adhatok? - Csak ekkor vettem észre mennyire átjár a tekintete. Talán ezért is blokkolhattam le hirtelen. Hiszen azok a szemek szinte fagyosak voltak a maga módján. Nem szabad ítélkeznem, hiszen az első benyomás a legfontosabb. Vártam, amíg kiválasztja a számára megfelelő italt majd közölve vele az összeget és amint fizetett felírtam magamnak a szükséges dolgokat. - Rendben van, foglaljon le nyugodtan egy helyet és pár perc után azonnal viszem önnek. - Szólaltam meg elmondva a szokásos monológot a férfinak, majd neki is álltam elkészíteni a rendelést. Pár perc után megvoltam vele. Körbenéztem tekintetemmel, hogy a férfi merre ült le. Ám amint elkaptam a tekintetét valami furcsa érzés tört rám ismét. Fáradt vagy Wyatt... talán már be is meséled magadnak. Szólalt meg a hang a fejemben. Rátettem az elkészült italt a tálcára majd azt felkapva odaléptem mellé és leraktam elé az asztalra. - Parancsoljon. Egészségére. Ha valamire még szüksége van csak szóljon. Vagy a kollégámnak. - Ejtettem egy apró mosolyt is mondatom végére. És már léptem is tovább a további teendőket megcsinálni. Hamarosan vége is volt a műszaknak. Már minden vendég elment haza. Egy utolsó nagy takarítás várt ránk a kollégámmal amit ketten általában mindig gyorsan is megszoktuk csinálni. Meghát nem volt olyan nagy épület ez a kávézó így se perc alatt végeztünk. Jó kellett legalább egy húsz perc mire mindennel megvoltunk. De addig is elütöttük az időt. Jókat beszélgettünk és persze hülyéskedtünk is. - Merre tartasz? Elvihetlek kocsival haza is akár. - Vetette fel az ötletet míg én a zárral voltam elfoglalva, hogy bezárjam a helyet. Mikor megvoltam és meg is bizonyosodtam, hogy minden rendben van a férfi felé dobtam a kulcsot mivel holnap ő fog majd nyitni. - Nem, most nincs programon. Haza megyek, de nem szükséges az autó. Jót fog tenni egy kis séta meg a levegő is kellemes még. - Válaszoltam egy apró váll rántás mellett elmosolyogva. - Biztos, hogy ne vigyelek el? - Tette fel kérdését csakhogy megbizonyosodjon róla. Enyhén megráztam a fejem. - Tényleg nem kell. Különben is félnék, hogy esetleg olyat is megfogok tenni amit mindketten megbánhatunk. - Viccelődve kacsintottam rá enyhén felnevetve. Jól ismert engem, így ezeket sosem vette magára. - Hát persze. - Felelte elmosolyogva. - Akkor majd holnap. - Intettem neki magasra téve egyik kezemet az ég felé, majd megindultam az utcán egyenesen a házam felé.
Kezdőlap
