Drew & Alice || Fireworks in the night

Későre járt már, este 11 körül. E felett még a nap sem ítélkezhetett, már javában a hold uralta a tiszta eget, néhány apró csillag ponttal együtt és olykor egy-egy füst vonalat maga után hagyó éjjeli járattal. Ilyen tájban még a hajléktalanok sem nagyon mászkáltak az utcákon, maximum azok, akik még nem találták meg a megfelelő fekhelyüket. A hatalmas parkoló még is zenétől hangos, pedig első ránézésre csak néhány napok óta ott porosodó autó pihenget helyén. Még a fáradságtól olykor pislákoló lámpák sem adnának okot a zajosságra, míg az egyik magasabb teherautó mellől el nem repül egy üres sörös doboz. Egyből meg is lesz a hangzavar forrása, ahol egy fiatal lány próbálgatja szárnyait tánc terén. Vagy éppen csak jól akarja érezni magát egyedül, ha már magára maradt a mókában, vagy úgy teljes egészében. Nem tűnik elveszettnek, ahogy a gyümölcsös sörtől teli pofazacskóival ide-oda illegetve csípőjét táncol ritmusra, miközben kezeit a magasba emelve, nos... karmestert játszik? Folyadékkal teli pocakkal ugyan nem túl kényelmes és egészséges bármiféle sportszerű mozgást végezni, de az ötödik alkoholtartalmú édes ital után már őt se igazán zavarja. Még fiatal, még tapasztalatlan, gyorsan be tud rúgni. Ebben legalább apjára ütött. S már röpül is a következő doboz, egyenesen a túl oldalon lévő furgon motorháztetejéről vissza pattanva, ami persze egyből el is kezd riasztani, de annyira dallamosan elegyedve a zenével, hogy Alice hirtelen nem is tudja már megkülönböztetni őket, és felvéve a ritmust kezd el a furgonnak twerkelni. A bolond lázadó már a kockázat fogalmával sincs tisztában, homloka egyik felén, halántéka közelében egy vérző, kis vágás is erről árulkodik, minek után azt gondolta, hogy megpróbálja fejjel behorpasztani a sörös dobozt. Félsikernek könyvelte el, de azóta még nem is állt tükör elé. Sosem kellett igazán keresnie a bajt, amaz mindig megtalálta őt. S bár egészen eddig lényegében ártalmatlan csínnyel ütötte el idejét, de mint tudjuk, az alkohol nem a józan ítélőképesség növeléséről híres, Alice pedig nélküle is sokszor hozott nagyon rossz döntéseket, ami pedig a mostanit illeti... Már megmondani sem tudná kitől vagy honnan szerezte a csúzlit, melyet eddig nadrágja oldalában hordott, de abban biztos volt, hogy a petárdákat halloween óta rejtegeti a bugyis fiókjában.
Szóval nekiállt durrogtatni ezzel aztán jó messzire kergetve minden közelben lévő hajléktalant, s kóbor állatot is. Ám a dolog ennyiben nem merült ki, mikor is fejébe vette, hogy ötvözze a csúzlit és a petárdákat. Bár a parkolóhoz tartozó áruház távol volt tőle még a csúzlival való lövöldözést tekintve is, a villanypóznák az út mentén már nem annyira. Őrültség lenne az állítani, hogy a mókás tűzijáték közben szándékosan célozta meg a kábeleket, de tagadhatatlanul telibe találta az egyiket, amivel talán nem is lett volna baj, ha a petárda, nem akkor durran el, mikor neki csapódott a vastag vezetéknek. Az interneten sok olyat látni, mikor a ballon megállíthatatlanul száguld a villanypózna felé, majd a kábelekhez érve óriási nagyot villan, durran, aztán kampec a világításnak. Itt azonban a petárda nem egyszerűen megsült, de mennydörgésszerű robbanásával elszakította a kábeleket, amik aztán veszélyesen hintáztak a pózna körül. Alice ugyan távol volt tőle, de a látvány még őt is megijesztette. Főleg azért, mert ő okozta. Ijedtében olyat ugrott, hogy még a telefon is kiesett a zsebéből, ami ugyan el nem tört, de automatikusan lekapcsolt a zenéje. Persze megpróbálhatta volna jóvá tenni, de lássuk be, ivott, petárdázott és még rongált is. Még is, hogy jött volna ki a dologból? Egy ejnye-bejnyével?
Szóval azt tette, amit a hozzá hasonló, következményeket nem vállaló fiatal felnőtt: Futásnak eredt a korom sötétben. Még szerencse, hogy nem apjától örökölte a mágiát, hanem anyjától az állati alakot, mert így azért könnyebb volt tájékozódnia, bár arra nem számított, hogy esetleg társasága is akadhat.