Valami nem tetszik ebben az egész szituban. Mintha valaki készült volna, hogy valami más is felbukkanhat, eltévedt túrázókon kívül. Hiszen a szél hozta a pézsma illatot, és még valami mást. A durranást utólag hallottam, a ravasz hangja élesen kattan a fejemben és nem voltam elég gyors. A seb éget, mar és olyan fájdalom rázza a testem, mintha élve elégnék. A fájdalomtól hánykódva igyekszem eltűnni, és kellő távolságra kerülni a vadásztól. Mindig van egy vadász, akinek mindegy, hogy milyen alakban jelensz meg, Ő tudja, hogy mi vagy. Hogy más is lakozik benned, egy tündéri arcon kívül. A nyüszögésem nem tántorítja el a harmadik felet, inkább vonzza. Ettől persze a félelem felerősödik bennem. Nem tudhatom, hogy mi célból jön. Egy biztos, nem tudok emberré alakulni, a sebem nem akar gyógyulni és a porban elnyúlva emelem meg a kobakom, hogy megnézzem ki is az, aki felém közeledik. Egy férfi. Emberi illat kúszik az orromban. Legalább a vadász öblös léptei távolodnak. Ő sem hülye, tudja, hogy ilyenkor nincs vadászszezon és ha valaki látja nincs az a kifogás, ami megmentené az ítélettől. Bár a szívem hevesen kalapál, mert bolond az, aki egy lövéssel szemben megy. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy segíteni akar, vagy esetleg a társa? Vagy ha a vadászom épp olyan helyet keres, hogy őt is likvidálja? Mert neki akkor is kell, egy trófea. Vannak olyanok, hogy egy ember élet neki sem számít. Ahogy közelebb ér végig mérem. Nincs bennem ellenérzett, nincs benne semmi olyan, hogy félnem kéne tőle. Ahogy közelebb lép fejem a porba bukik és a hangjára koncentrálok. Kellemesen hat, a fájdalom ellenére, nem akarom bántani. Egy morranással próbálom a tudtára adni, hogy nem fogom bántani, karmaimat vissza húzva, a első mancsomat előrébb húzva, adok teret, hogy meglássa a sérülésemet. Nagyon fáj, éget. A pokolba fog megrohadni, aki ezt tette velem. Olyan lassan, ahogy az én sebemet nyaldossa a tüzes fájdalom.
Clea Garrison
Párduc
Age :
154
Job/hobbies :
Nyomozó
Hozzászólások száma :
8
Join date :
2022. May. 29.
2022-07-31, 19:27
To Clea
Hazafelé tartottam a Foster birtokról, ami a Pikes Peaks hegység lábánál terült el, és meglehetősen nehéz volt a megközelítése. Szerencsére már nem először jártam náluk, Jade Foster korábban meg is mutatott egy rövidebb utat, ami ugyan átvezet az erdőn, de sokkal hamarabb érhetek vissza Colorado Springs külvárosába. Lovakat tartottak, legalább tizenkettőt és emiatt nem egyszer kellett elugranom hozzájuk, hogy megvizsgáljam az állatokat. A mai napon egy ellést kellett levezetnem, de hála az égnek minden rendben ment és egy csodás, lelkes kiscsikóval lettek gazdagabbak. Ők is örültek, meg én is. A sikernek, meg annak, hogy végre végeztem a mai nappal, s bár egy kicsit késve érek majd haza, de még lesz időm arra, hogy megnézzem a Dr. Csont nem is tudom, hányadik részét. Bejött az a sorozat, volt benne humor, meg izgalmasnak tartottam a nyomozásokat, és amúgy sem volt mára jobb dolgom. Menet közben eszembe jutott, hogy kipróbáljam azt a kazettát, amit az El Camino poros lejátszójában találtam. Abban már nem indult el, tropa volt az a lejátszó, de a Fordban minden egész jól működött. Be is tettem, majd elindítás után felcsendült egy ősrégi sláger, amit még kölyökkoromban hallottam. Megtetszett. Kicsit ingattam a fejem, meg dúdolgattam a dallamot, nem is mentem túl gyorsan, de hirtelen egy dörrenésre lettem figyelmes. Letekertem a hangerőt, a motort is leállítottam, s megállva hallottam, hogy újra elsül az a fegyver. Igen, egész biztosan fegyver volt, de tudtommal ezen a részen nem is lehetett vadászni. Nem mondom, hogy nem jött rám némi para, ki is kaptam az ülésem mögé rejtett csavarkulcsot, majd kiszállva az autóból füleltem. Ekkor hallottam meg a fájdalmas üvöltést, vagy inkább morgásnak nevezném, elég jól felismertem az állati hangokat. Rossz érzésem támadt, nagyon óvatosan lépdeltem, felkészülve arra, hogy ha valaki vagy valami nekem támadna, akkor tudjak védekezni, de több lövést már nem hallottam. Néhány lépés után azonban, a bokrok mögül feltűnt egy test, egy állati test, ami ott hevert, mintha fújtatott volna. Persze lehet, hogy rosszul hallottam, de eléggé úgy tűnt, hogy ezt az állatot valaki meglőtte. Nem sűrűn láttam errefelé párducot, lehet hogy csak nekem nem volt hozzá szerencsém, így egy kicsit meg is lepődtem. Általában ilyen állatokat úgy vizsgáltam, hogy mellettem volt egy szakértő, aki közbe tud lépni, ha baj van. Egy párduc azért veszélyes lehet, ezért bármennyire is tűnt sérültnek, mégis csak nagyon óvatosan közelítettem meg, és úgy guggoltam le mellé, hogy azt ne érezze támadásnak. - Jajj, te megsérültél? Mi van veled barátom, hm? Megnézlek, jó? De ne harapj - beszéltem hozzá, kedvesen, mert tapasztalataim szerint az állatok tudták értelmezni az emberi hanglejtést, annak erejéből és gyengédségéből fel tudták mérni azt, hogy az illető támadni készül-e, vagy ártalmatlan. Jobbommal még mindig tartottam a csavarkulcsot, biztos ami biztos alapon, de bal kezemmel nagyon óvatosan megpróbáltam feltérképezni azt, hogy vajon hol sérülhetett meg.
Colin Wilson
Age :
35
Job/hobbies :
Régi autók # Szaxofon # Hegymászás
Tartózkodási hely :
Colorado Springs - Külváros
Hozzászólások száma :
9
Join date :
2022. Jul. 30.
2022-07-31, 18:08
To; Colin
Egy nyomozás érdekében, mindent be kell vetni, ha kell állatbőrben szelem át a hegyeket, hogy a a szagra kapjak. De mit várok? Az az ember, egy methlabort üzemeltet. Már messziről megcsapta a bűz, az orromat és megakartam a saját szememmel győződni arról, hogy nem csak én képzelem be a bűnösséget. Hanem tényleg van egy elcseszett hülye, aki olyan városban akar rosszfiút játszani, ahol nyüzsögnek a természetfeletti lények és bármikor lecsaphatnak rájuk. Bár a lábnyomaim halkan omlanak a porban, még is a bajszomat csíkalja valami rossz érzés. Ahogy a szag erősebben marja az orrom, hangosan prüszkölve, rázom meg a fejem. Végül felugrom a kunyhó fölé magasodó fára, hogy feljebb érve, jobban rá lássak az alattam lévő viszonyokra, amitől persze, nyugtalanságom felülkerekedik rajtam. Gyorsan iramodok neki a távolnak, láttam mindent, amit látni akartam és csak a bundámat nyaldosó rossz érzés maradt meg, ahogy inalva a lombok között rejteket keresek. Űzött vadként érzem magam, ahogy ágról ágra surranok, végül pedig egy dörrenés. Elkéstem. A réz, úgy vájja át a bundámat, mint kés a vajat. Felnyüszítve igyekszem, nem arra gondolni, hogy ki kell szedni ezt a kénköves isten nyilát, mert valaki vadászik rám. De előbb biztos rejteket kell keresnem. Viszont a vért nem tudom eltüntetni. Érzek valakit. Itt egy ember. Nem messze. Talán elriasztja az üldözőmet, ha ő is észre veszi, hogy nem vagyunk egyedül. Bárcsak mindenben enyire igazam lenne, amint észleli a problémát, már köddé is válik, még hallom a gunyoros nevetését, hogy így is megpusztulok. Esélyes, főleg, hogy nem tudok vissza alakulni, bármennyire is akarom, de nem megy. A réz, beágyazódott a bordáimba és nem tudom kilökni, de állatként maximum feltépem és még nagyobb fájdalmat okozok magamnak. Így csak egy ágat becélozva próbálok észszerű terveket összeállítani. Hogy túléljem azt, amibe keveredtem. De a faág, mintha elcsúszna a lábaimat alatt és hangos puffanással esek a porba, és morgásom égbe kiált. A fájdalomtól nem tudok már gondolkodni.
Kezdőlap
