Különös érzés ez, hogy egyszerre neheztelek a feleségemre és örülök is a boldogságának. Nem tudom eldönteni, hogy most ez jó nekem vagy rossz, hogy gyerekek körében van egész nap, hiszen az egyik percben csak még erősebben nyúz a gyerek miatt, a másikban meg mintha csak a kis diákjai lennének. Ez utóbbit mondjuk meg tudnám szokni. Mostanság ritkábban jövök ki a szabadba, pedig többször kellene. Eddig nem volt semmi gondom a bennem élő vaddal, a részemnek tekintem, és mivel meg szokta kapni a szabadságot is amire szüksége van, úgy érzem, hogy még mindig kordában tudom tartani az állatot és nem ő irányít engem. Ezért is örülök neki, hogy most úgymond találtam magamnak egy órácskát amikor kedvemre nyargalhatok az erdőben, így tényleg biztosan kitisztul majd a fejem is. Persze ha nem lenne itt más. Sose lehet tudni, hogy milyen idegen keresztezi az utamat és mik a szándékai, ezért is vagyok óvatos. Hamar rájöttem, hogy egy rég nem látott ismerős sétál az ösvényen, így közelebb sétálok, és amint meghallom a hangját, már el is mosolyodok. Colin azon kevesek egyike akiket kedvelek, ebből kifolyólag nem is nagyon voltam vele bunkó… csak néha, de azért egészen jó haverok voltunk. - Csodálkozom, hogy megismersz Colin! - nyújtom felé a kezem üdvözlésként, majd megvonom a vállam. - Ismersz már, persze, hogy a meccsen voltam. Mivel én lettem a csapat új ügyvezetője, ezért rajtuk tartom a szemem. - jókedvűen informálom arról, hogy most nem csak hobbiból látogattam ki a stadionba hanem munka miatt. - Csak nem te is? Ha tudtam volna, küldök nektek bérletet az egyik legjobb páholyba, egyenesen a pálya szélére! Majd add meg a címed és legközelebb hozd az egész családot! - röviden elgondolkodom, még a tarkómat is megvakarom. Elfelejtettem a felesége nevét, pedig még az esküvőn is ott voltam. Igaz, már évek óta nem beszéltünk, de azért mégis illene emlékeznem rá. Legutóbb Colin túláradó lelkesedéssel hívott fel, hogy elmondja: terhes az asszony, már túl vannak a babonás első három hónapon így világgá kürtölheti. - Hogy van Becky? Vagy Becca? Mesélj, a kissrácoddal voltál a meccsen? - talán ez a találkozás el tud billenteni, és végre le tudok majd ülni a saját feleségemmel beszélni erről a gyerek dologról. Colin elég sokmindenért tud lelkesedni ahogy emlékszem, hátha meg tudna győzni, hogy nem akkora szívás az apaság.
Gavin Fraser
Párduc
Age :
86
Job/hobbies :
sport manager
Tartózkodási hely :
Colorado Springs
Hozzászólások száma :
10
Join date :
2022. Jul. 19.
2022-08-04, 17:17
Gavin
Éppen a meccs legizgalmasabb percei zajlottak, amikor megcsörrent a telefonom. Nem szokásom ilyenkor felvenni, de mivel a szolgálati készülékemről volt szó, nem tehettem meg azt, hogy figyelmen kívül hagyom a csörgést. Kötelességemnek éreztem, hogy segítsek, ezért is volt annyi páciensem, a gazdáik tudták, hogy még hajnalban is zargathatnak, úgy sem fogok nemet mondani.
Fel is vettem a készüléket, de elég rosszul hallottam, ezért arrébb sétáltam a páholyból egy csendesebb részre, és úgy váltottam néhány szót a telefonálóval. A hívás a közelből érkezett, a parkon túlról telefonált egy aggódó gazda, akinek meg sem akart mozdulni a kutyája. Aggodalmas hangon kérte a segítségemet, s mivel rossz (vagy épp jó szokásom), hogy mindig nálam van a felszerelésem, ezért ott hagyva a meccset, megindultam a parkolóhoz, és kiszedve a táskám a kocsiból, tovább gyalogoltam a parkon át, mire az egyik padnál meg is leltem a gazdát és az állatot.
Néhány perc vizsgálat után kiderült, hogy nincs nagy baj, csak valami megfeküdte az eb gyomrát. Írtam fel neki gyógyszert, megbeszéltem a gazdával, hogy milyen mennyiséget adjon a kutyájának, és azt is, hogy az elkövetkezendő napokban fogja diétára az ebet.
Ezt követően akartam visszajutni az autómhoz, de mivel beesteledett, az ösvényen keresztül már nem találtam azt, hogy pontosan merről is érkeztem. Ezzel járt az, ha valaki a szürkület után már nem lát túl jól.
Oldalról viszont hallottam valami neszt, mintha ág reccsent volna, s ahogy tettem pár lépést, megláttam egy fickót, úgy tűnt, mintha céltalanul bandukolna. A távolból hallatszott a szurkolók zaja, ebből tudtam már, hogy a meccs véget ért, én pedig lemaradtam róla. Az viszont feltűnt, hogy nagyon ismerős a pasas, és még egy lépés után ahogy jobban az arcára fókuszáltam, legnagyobb örömömre megismertem benne egy régi kedves barátomat.
- Gavin Fraser? Mond, hogy Te vagy az! - köszöntem rá, és már nyújtottam is felé a kezem, miközben a táskát a másik vállamra csaptam. - Mi járatban erre? Azt ne mond, hogy a meccsen voltál.
Colin Wilson
Age :
35
Job/hobbies :
Régi autók # Szaxofon # Hegymászás
Tartózkodási hely :
Colorado Springs - Külváros
Hozzászólások száma :
9
Join date :
2022. Jul. 30.
2022-08-04, 14:32
Hello my old friend!
to: Colin
Az egyik szemem sír a másik meg zokog az elmúlt egy-két hétben. Oké, ez talán egy kis túlzás, de az viszont tény, hogy mióta beköltöztünk és életem párja elkezdett dolgozni, szinte alig látom. Jobb volt úgy, hogy tudtam: otthon vár amikor hazaérek a melóból, és utána együtt csinálunk valami programot. Túrázás, séta a városban, mozi, étterem, bármi. Ehhez képest mostanában az étkező asztal tele van kartonpapírral, dekorációt készít az osztályterembe, összeállítja az órai feladatokat, aggodalmaskodik, hogy melyik csipás kölyöknek melyik lábujja fáj… szerintem fel sem tűnik neki, hogy ilyenkor magamhoz ragadok egy üveg sört és leülök a tévé elé meccset nézni. Pedig mielőtt ide költöztünk volna, utálta ha sportot nézek még szórakozásként is, mindig rám szólt, hogy “ne dolgozz, ha nem az irodában vagy”. Most meg semmi. Mást biztos nem zavarna, hogy kedvére sörözhet és meccset nézhet a kanapén heverve, de mégiscsak friss házasok vagyunk, jobb programot is el tudnék képzelni estére mint egyedül tévézni. Szerencsére beindult a szezon, így nekem is felpörögtek az esték, az estéimet vagy a pálya szélén töltöm a csapatommal, vagy egy másik városban csinálom ugyanezt. Ma szerencsére otthon játszottunk, így elképzelhető, hogy időben hazaérek. Néha, amikor döntetlen vagy vereség az eredmény, szeretek egyszerűbb ruhába öltözve, a szurkolókkal távozni a stadionból. Szeretem kihallgatni a beszélgetéseket, szerintük mi volt a gond. Persze nem értenek hozzá úgy mint mi akik menedzseljük a csapatot, de néha egészen jó ötleteim lesznek az ilyen esték után. Bár ma győzött a csapat, de mégis szívesen vegyültem az utca emberei közé, és csakhamar rájöttem, hogy túl messzire keveredtem az autómtól, hosszú séta vár még rám visszafelé. De ha már így esett, akkor már minek sietni? A park melletti erdősebb terület felé vettem az irányt, hogy megszabaduljak valahogy a bennem feszülő frusztrációtól, arra gondoltam, hogy ha szabadjára engedném csak néhány órácskára a fenevadat aki bennem lakozik, akkor talán jobban tudom majd viselni a feleségem legújabb hobbijait is. Tervnek nem volt rossz, már épp mélyeket lélegeztem az éjszaka puha, fűszeres illatából, amikor valamilyen mozgolódásra lettem figyelmes. Más is jár errefelé? Meglepő az óra, hacsak nem megszállottja a kirándulásnak és túrázásnak. Egy kicsit füleltem, szaglásztam is, így már tudom, hogy egy férfi van a közelben, és valamiért piszok ismerős az illata. De mégis honnan? Úgy döntöttem ideje a hang irányába haladni, hogy amikor már látótávolságba kerülünk egymással, akkor megtorpanjak a gyengén kivilágított ösvényen. Vagy ráhozzuk egymásra a frászt, vagy kiderül, hogy nem ok nélkül kóborol errefelé ilyen későn.
Kezdőlap
