Bőrdzsekis Macisajt

Rendőr vagy nyomozó vagy, ez bizonyos, mert mindig van nálad stukker, akkor is volt. És persze jelvény. Hogy honnan tudom mindezt? Onnan, hogy egy pillanatra szunnyadt a figyelmed a whisky felett, én pedig lenyúltam a tárcád és a kulcsod is. Nem is időztem ott sokáig, gyorsan ott is hagytalak, meg a barátnőimet is, akikkel érkeztem, s kint az éjszakában haladva a parkoló felé az egyik utca lámpa alatt torpantam meg, ahogy szétnyitottam a tárcád és onnan figyelt vissza rám a jelvényed. A kocsiddal már nem volt időm foglalkozni, és azzal sem, hogy ki találjam mit csináljak, bár, ha jobban belegondolok, szerintem bokorba hajítottam volna a cuccaid. Igazából örülhetek, hogy nem egy hajtépéssel kezdted, de így is a frászt hoztad rám, mikor megszólaltál hátam mögül egy nem túl kedves "Hát te meg mi a faszt csinálsz?" kérdéssel. Annyira megijedtem, hogy bajba keveredem, s esetleg még börtönbe is, hogy futásnak eredtem... volna, de te el nem kapod a karom, hajam, ruhám, a lényeg, hogy a cuccaid kiestek a kezeimből, és kulcsaid beleestek egy nem túl mély, rácsos esővíz elvezetőbe vagy mibe. A probléma az volt, hogy a te kezed nem fért be, én meg nem akartam belenyúlni...
Végül is aztán megtettem, ha jól emlékszem, mert elég meggyőzően hadonásztál az ökleiddel és csikorgattad a fogaid.
Szóval így ismerkedtünk meg... Aztán onnantól ahányszor összefutottunk, mindig megismertük egymást, és én rendszerint mindig rosszban sántikáltam.
Ha hiszed, ha nem, ez egy elég ellenségesnek induló, nem mindennapi szerelmi szál, ami inkább komikus, mint romantikus. Alice a maga módján még elég gyerek, viszont harcias és bosszúálló, ha valaki újat húz vele, mert valakivel újat húzott, szóval, ha megérkeztél mindenképp írj rám, mert vicces köröknek nézünk elébe kezdve a bolti fánklopástól a te elrablásodig.