Csoport és Rang leírás

Welcome to Wonderland

Varázshasználók eredete egyidős az alakváltókéval, történetük, életük egyszerre haladt párhuzamosan, s fonódott össze egymással.

A varázshasználók varázslók, boszorkányok lehetnek, és nincs nemhez kötve megnevezésük: nők is lehetnek varázslók, és férfiak is lehetnek boszorkányok. Az emberek által felosztott kategóriák nem léteznek, azokat az emberek találták ki, így azt rájuk is hagyják.

Ismerik a természet erejét, s fel is használják, általánosságban mások, vagy a közösség javára: értenek a gyógynövények felhasználásához, kristályokhoz, és elementalisták is, s képesek állatalakot is felvenni, s nem kapják meg vele az alakváltók képességeit. Az időjárást is képesek befolyásolni, ha csak kis mértékben is. Van ugyan, amiben jártasabbak, ez azonban nem történik a többi rész kárára: úgy érzékelik, abban sokkal inkább önmaguk, s a mágia áramlását is jobban érzékelik.

Igyekszenek foglalkozásukat is ennek megfelelően megválasztani, hiszen annak gyakorlásával is több ismeretre tesznek szert. Mindezt észrevétlenül teszi, hogy rejtve maradjanak az emberek előtt.

Nagyjából hatszáz évig élnek, betegség és öregedés sem fog rajtuk. Gyorsabbak és erősebbek ugyan az embereknél, sosem ezt tartották fő erejüknek, hanem azt, hogy képesek a mágia szövedékét érzékelni, s felhasználva azt, varázsolni is.

Már születésükkor tudni, hogy kiben lakozik varázserő, a legelső jele azonban tinédzser koruk elején jelenik meg igazán. Előtte is adnak bizonyos jeleket, ami megmutatja, kik lesznek, ezek nem mások, minthogy a mágia szövedéke reagál a gyermekek képességére, de még nem tudatos.

Tanulásuk, tanításuk nincs rendszerezve, tanulhatnak bárhogyan: mehetnek máshoz tanulni, egyszerre akár több mestertől is tanulhatnak. Itt a lényeg önmaguk megismerése, s nem a mágiáé, hiszen az előbbit megismerve bontakozik ki valódi képességük, voltaképpen párhuzamosan történik ennek a megismerése, és megtanulása. A tanulás élethosszig tartó, hiszen mindig van mit tanulni, mindig van mit megtapasztalni önmagukról, s képességeikről.

Saját döntésük, hogy kívánnak-e közösséget alkotni, vagy egyénileg folytatják útjukat, az azonban igaz, hogy ha összegyűlnek, s együttesen gyakorolnak mágiát, varázslást, az jóval erősebb lesz. A közösségen belül nincs hierarchia, ha közös szertartást tartanak, akkor az adott varázslásban legtabasztaltabb vezeti, de ez sem kötelező érvényű, nem erőltetik rá, hiszen erejük összeadódik. Nők és férfiak is vannak a közösségben, s varázsolnak közösen.

Utódaik tartozhatnak bármely csoportba, de csakis az egyikbe (oéldául varázshasználó és alakváltó utóda lehet vagy varázshasználó, vagy alakváltó, utóbbi esetében az alakváltó szülő vérvobalát viszi tovább).

Erejük azonban egyénileg sem elhanyagolható.




A kezdetektől fogva léteztek, az emberek és a varázslók mellett, egyenrangúan. A négy elemet képviselik: farkas - föld; párduc - víz; róka - tűz; sólyom - levegő. Ezen keresztül nem tudnak hatni rájuk a varázshasználók, mindannyian a saját maguk urai, szabad akarattal, amit senki sem sért, és sérthet meg, ez fordítva is érvényes.

Ha az utcán találkoznának velük, senki sem mondaná meg, hogy alakváltók, legyen akár ember, vagy állat alakban, legfeljebb a földrajzi helytől eltérő megjelenésük okán lehetne, de a mai világban minden lehetséges, így már az sem feltűnő.

Alakváltók többféle módon lehetnek: beleszületés, vagy átváltoztatás útján. Ez utóbbi alól kivételt képeznek a sólymok: abba a vérvonalba csakis születéssel kerülhet be valaki.

A varázshasználók, ha képesek is valamilyen állat alakját felvenni, nem képesek birtokolni az alakváltók képességeit, ez mindössze csak mimikri, ami külsőben jelenik meg, képességekben és tulajdonságokban nem.

Egy lényeges, ám annyira nem nagy különbség van azok között, akik beleszülettek, és akiket áltváltoztattak: a születettek képességei kicsivel erősebbek, a felmenő vérvonalnak köszönhetően, az átváltoztatottak csakis a teremtőjük vonalát viszik tovább, egy oldalrók kapják az erőt.

Az átváltoztatás farkasok, rókák és párducok esetén harapással történhet csakis, és csakis állatformában. A karmolás még nem teszi őket alakváltóvá, ellenben nagyon lassan gyógyuló sebet okoz az embereken.

Öregedésük megáll, amennyiben átváltoztatták őket, s ha valakit például idős korban változtattak át, az is visszafiatalodik harminc éves korú kinézetére, s onnan kezdődik az öregedés.

Kölyökkoruk az átváltoztatottaknak rövid, hiszen emberi lelkük és tudatuk megmarad, s szükséges is a túléléshez: három-öt év, mire mindent megtanulnak, s megtanulják kezelni képességeiket. Szabadon járhatnak az emberek világában, általában az első félévben azért jobb, ha teremtőjük mellett maradnak, tanulni, fejlődni, ugyanakkor  már átváltáskor képesek kontrollálni a váltást, érzelmeik nem befolyásolják a megjelenésüket, és már legelsőnek is rövid idő alatt képesek váltani, ami szinte másodpercekre rövidül le fél év után. Átváltozásuk fájdalommentes, a vérükben csörgedező mágia az, ami segíti őket ebben, s ez is segíti túlélésüket.

Született alakváltók már hatévesen képesek váltani, ezzel is segítve őket a túlélésben, addigra már felfogják, hogy világuk rejtett az emberek számára, ahogy a szüleitől látja. Mindezek mellett ugyanúgy nő fel, mint az embergyerekek.

Alakváltók utódai lehetnek bármelyik csoportból (emberként általában Médiumok lesznek), alakváltó és alakváltó utóda, ha alakváltónak születik, csakis az egyik felmenő vonalát örökli (nincs keveredés: például egy róka és madár alakváltó utóda vagy róka, vagy madár lesz alakváltóként, hibrid nincs).

Idős korukra is aktívak, általában, ha érzik, hogy lejárt az idejük, elvonulnak, s megvárják a végüket. De addig képességeik teljében vannak. Élettartamuk mindegyik alfajnak hatszáz körüli év.




Alakváltók Rangjai (altípusok)

 Farkas
Emberi formájuk okán bárhol találkozhatsz vele a földtekén, mégis, előnyben részesítik az amúgy természetes élőhelyeiket. Nincs földrészhez kötött megjelenési formájuk, így európai farkas megjelenéssel akár Dél-Amerikában is összefuthatsz.


Életvitelükben, jellemükben hasonlítanak a farkasokhoz, mégsem élnek kötelező módon falkában, vannak egyedül élők, amelyeket a környezetükben élő falkák elfogadnak, és tiszteletben tartanak. A falka ugyan szigorúan hierarchikus, ám nem személyhez kötött: illetékését akár az alfának is kérdőre vonhatja, akár maga a falka, vagy egyéni kihívás útján megfosztható a rangtól. A vesztesnek nem kötelező elhagynia a falkát, ha a viszonyt, és a kialakuló rendszert elfogadja.


A hiedelmekkel ellentétben nem mindenáron gyilkosok, és vérszomjas fenevadak. Emberi részük az egyik oka, amellyel rendszerint összhangban élnek, és képes az emberi oldal, és akár a farkas oldal is, tudatosan kontrollálni az érzelmeket, vágyakat, ösztönöket, amiket el is várnak, hiszen létük forog kockán, ha hirtelen támad ösztönből felfedik magukat az emberek előtt.


Farkasformában vadásznak ugyan, de nem kötelező jelleggel: ugyanúgy táplálkoznak, mint a rendes farkasok: bogyók, gyümölcsök, kisebb elhullott, ehető dolgok adják főként az élelem részét farkas formában, s a természet rendjét és harmóniáját követve, csakis a legnagyobb szükség esetén vadásznak, hiszen az állomány egyensúlya és harmóniája a legfontosabb.


Két formában képesek létezni: emberi alakban, ezt bármeddig képesek kitolni, a Telihold hatással van rájuk; és a sima farkasalak, amivel manapság már könnyebben tudnak lakott helyeken is létezni, élni.
Képességeik változatlanul jelen vannak mindegyik formában, függetlenül attól, hogy született, vagy átváltoztatott farkasok. Gyorsabbak, erősebbek az embereknél, érzékszerveik kifinomultabbak.


Mivel azonban vérük mágikus, más képességekkel is rendelkeznek: átlagos élettartamuk 600 év, rendkívül gyors regenerációra képesek, betegség nem fog rajtuk, azonban az ezüsttel szemben védtelenek: az általa okozott seb nagyon lassan gyógyul, s nyomot hagy testükön.
Falkák elég sok helyen megtalálhatóak, s jellemzően akár egy városban akár több falka is lehet, lélekszámtól függően. Magányos farkasok megszokottak, nem kötelező falkához csatlakozni.


Párduc

A bolygót mintha nekik találták volna ki, szinte mindenhol beléjük bukkanhat, tudatlanként,, vagy a világ részeseként. Földrajzi helyhez nem kötött megjelenési formájuk, az a sajátosság viszont bennük van, hogy rövid szőrüként hideg éghajlaton igénylik a meleget, mint ahogy alapvetően, mint a legtöbb macska, mindenhol a meleg kuckót keresi. Hosszú szőrűként viszont a meleg éghajlat már kicsit túl sok, de még éppen elviselik.


A macskafélékhez hasonlóan, sokkal inkább indvidualisták, ha csoportba verődve is élnek, tagjai gyakran cserélődnek. A csoport vezetője általában hosszabb ideig ugyanaz, s a szavára adnak, ugyanakkor őt is lecserélheti, vagy otthagyhatja a csoport bármely tagja, előző esetben egyéni kihívás útján. Bár védik a területüket, azt mégsem kezelik teljesen sajátjukként, kivételt képez mondjuk a saját birtokuk, vagy házuk, de itt is egyéntől függő.


Jellemükben emberként is hasonlítanak a macskafélékre, bár itt is egyénileg változó, mennyire jelenik meg. Emberi részükkel összhangban élnek, tudatosan kontrollálni az érzelmeket, vágyakat, ösztönöket, ha nem így tennék, létüket veszélyeztetnék.


Sokan a boszorkányok familiráisainak hiszik őket, azonban ez csak mendemonda, ugyanakkor nem szokatlan, hogy jó barátságban vannak varázshasználókkal, a mágia kellemesen bizsergeti bundájukat.


Két alakot képesek felölteni: az egyik az emberi, a másik a macskaféle teljes alakja, amelyben kedvük szerinti időtávban képesek megmaradni, ha úgy tartja kedvük.


Képességeik közé az ügyesség és rejtőzködés tartozik, erősebbek az embereknél, érzékszerveik kifinomultabbak.
Mágikus vérük okán hatszáz évig is képesek elélni, gyorsabb a regenerálódásuk is, betegség nem sújtja őket, a rézzel szemben védtelenek, az általa okozott seb jóval lassabban gyógyul, és nyomot hagy testükön.
Másik gyengéjük a macskamenta. Elég közel kell kerülniük ugyan hozzá, de akkor szinte azonnal kiüti őket, eufórikus mámorba fulladva nem uralják testüket.


Róka

Vannak ugyan nem természetesen előforduló élőhelyeik a rókáknak, emberi mivoltuk okán azonban a föld bármely pontján megtalálhatóak. Megjelenési formájuk nem földrészhez kötött, az éghajlathoz viszont megjelenési formájuk nem igazodik, így ha más éghajlaton élnek, ennek megfelelően bírják az adott éghajlatot: például sivatagi róka fázékonyabb hidegebb éghajlaton.


Jellemükben és életvitelükben hasonlatosak a rókákhoz: kis családokban léteznek, nagyobb csoportok helyett, az az összetartó erejük, ám aki magányos rókaként él, az is megszokott. Kifejezetten nem élnek nagyobb csoportokban, ha mégis megtörténik, sokkal inkább a közvetlen családok a meghatározóak életükben, nem a közösség egésze. Élni, és élni hagyni a mondásuk.


Számtalan monda kering rókatündérekről, kilencfarkú rókákról, ez azonban a játékosságukról és csalafintásságukról árulkodik: ők valóban legendák, mindezt a rókák kezdték el terjeszteni, csupán maguk szórakoztatására.


Emberi és róka formában léteznek, róka méretük méret- és élethűen adják vissza a rókákat.
Képességeik mindkét formában jelen vanak, függetlenül attól, hogy született, vagy átváltoztatott rókákról van szó. Gyorsabbak, erősebbek az embereknél, érzékszerveik kifinomultabbak.


Mágikus vérük és származásuk miatt átlagos életkoruk 600 év, rendkívül gyors regenerációra képesek, betegség nem fog rajtuk, azonban a bronzzal szemben védtelenek: az általa okozott seb nagyon lassan gyógyul, és nyomot hagy testükön, a bronzharangok hangja vonzza őket, valamint, mivel régebben főleg szentélyeket védtek, esküjük megszeghetetlen, ha valaki mellé, vagy szentély mellé szegülnek.


Sólyom

A világ bármely pontján megtalálhatóak, akár madár alakjuknak megfelelő természetes élőhelyektül eltérő ponton, emberi formájuknak köszönhetően.


Ha életvitelükben nem is, jellemükben nagyon hasonlítanak a madarakhoz: függetlenség- és szabadságszeretők, a kötetlenségeket kedvelik, s saját hagyomákhoz ragaszkodva élik életüket. Ha mégis követik a madár formájuk életvitelét, az a csoportban lévés, vagy páros életforma mellett tevődik le. Előbbi esetében a kooperáció legmagasabb fokát űzik, szinte már-már telepatikusa képesek együttműködni, de csakis azokkal, akik a csoportba tartoznak. A tagok nem cserélődnek ebben az esetben sűrűn, és madáralakjuktól függően vannak vezetőik, vagy mindenki egyenlő a csoportban.


Madár és emberalakjukon kívül más formát nem vesznek fel. Mind a két formájukban változatlanul jelen vannak képességeik. Ők az egyetlenek, akik nem tudnak átváltoztatni, madár alakváltónak születni kell.
Képességeik közé tartozik az ügyesség, vagy a gyorsaság, attól függően melyik madáralak az övék, a magas állóképesség, valamint az empátia. A telepátia csakis a csoportjukon belül működik. Ha a "fajtába" tartozik, de nem a csoportba, akkor ez a kapcsolat nincs jelen.
Átlagos élettartamuk 600 év, rendkívül gyors regenerációra képesek, kivételt képez a vas, mely nagyon lassan gyógyul, s nyomot hagy testükön. Betegség nem sújtja őket.
Zivatar hatással van rájuk, olyankor ugyan megmaradnak képességeik, azonban nem képesek váltani: ha madár alakban voltak, akkor madár alakban maradnak, ha ember alakban voltak, akkor ember alakban maradnak, a vihar elvonultáig.


Sellő

Nagy részben mese, hogy a szárazföldön képtelenek létezni. Emberi oldaluk van ebben segítségükre, kortól függetlenül képesek a szárazföldön is élni, s már jóval előre érzik, ha szükséges a természetes vizek egyikében megmártózniuk. Nincs különbség a között, hogy sós vagy édes vízben tudnak csak megmaradni, a természet gondoskodott arról, hogy ez lényegtelen legyen számukra, még az sem feltétel, hogy meleg, vagy hideg legyen az éghajlat, hiszen az óceánok és tengerek mélyére is képesek lejutni.

Csoportban, egyedül, mindenhogyan megtalálhatóak, számukra inkább a család a közösségadó, de nem ragaszkodnak hozzá: ha valaki évtizedekig távol marad, ugyanolyan szívesen fogadják, mintha el sem ment volna.

Jellemben, külsőségekben ugyan igazodtak az emberek világához, mint minden alakváltónak, nekik is vannak sajátos vonásaik, amiket azonban képesek kezelni, s annak megfelelően megnyilvánulni az emberek világában.

Két alakot képesek felölteni, az emberi alakjukon kívül, a felsőtest, vagy éppen akár a nyakig felkúszó halforma (ez esetben is megmaradnak emberi karjaik), ami változatos, lehet bármelyik halé, vagy éppen akár ceté is. Ezt csak vízben képesek felvenni.

Képességük közé a gyorsaság, és ügyesség tartozik. érzékszerveik kifinomultabbak az emberekénél. Legendák szólnak énekükről, hogy képesek elcsábítani az embereket, ám az nem egyéb, mint azon hangjuk, melyet a vízben használnak, hogy elérjék vele távol lévő társaikat, vízben ez a hang több tíz mérföldre is elhallik, legalábbis a számukra. Szárazföldön hangjuk megnyugtató hatással bír mindössze.

Mágikus vérük okán akár hatszáz évig is képesek élni, gyors a regenerálódásuk, betegség nem sújtja őket, azonban a bronzzal szemben védtelenek: az általa okozott seb nagyon lassan gyógyul, s nyomot hagy testükön.
Másik gyengeségük az árapály-változás: árnál sokkal energikusabbnak, tettrekészebbnek érzik magukat, apálynál érzékenyebben reagálhatnak helyzetre, dolgokra.



Egyik szülő ember, míg a másik a természetfeletti egyik képviselője. Nem örökölték sem az alakváltók, sem a mágiahasználók erejét, a mágia szövedékét azonban képesek látni, de nem tudják befogni, megfogni,  nem tudnak dolgozni vele, csak látni. Például ismerhetik a kristályok erejét, mikre jók, ám energiájukba képtelenek belenyúlni, irányítani, csak hagyni, hogy hatásuk érvényesüljön. Belőlük lesznek a látók, médiumok, jósok, akik ezzel a látással segítik az embereket.

Már elég korán megjelennek a képességeik, a tinédzserkoruk az, amikor megjelenik, miben, vagy mikben lesznek jók.

Általában hosszabban élnek, mint az emberek, 100-120 év az átlag életkoruk, betegségek kevésbé sújtják őket, öregedési ütemük is lassú.

Egyik természetfeletti sem közösíti ki őket, éppen ellenkezőleg: világuk részeként kezelik őket, tanítják, segítik őket  képességeik megismerésében.




Azon halandók, kik szintén a kezdetektől fogva léteznek, s bár volt idő, mikoron tudtak a természetfelettiek létezéséről, s tudták, közöttük járnak, az idő úgy alakította a történetet, hogy a természetfelettiek úgy döntöttek: feledést bocsátanak az emberekre, s létüket rejtve tartják előlük.
Mondáikban, meséikben még ma is vannak ismereteik róluk, s még csak sejtésük sem lehet, mennyire igaz, vagy mégsem mindaz, amit olvasnak, tudnak.
Az emberek azok, akik nem tudnak varázsolni, s nem is varázslények, s nem tudnak a természetfelettiek létezéséről. Szüleik lehettek ugyanakkor természetfelettiek, ám a gént nem örökölték.

Ember rang - Beavatottak

Vannak azonban olyan emberek, akik vagy véletlen, vagy baleset folytán szereznek tudomást róluk, vagy elérik a tudatosság azon szintjét, amikor a világ végül is megmutatkozik előttük. Szükségtelen őket bármilyen módon rákényszeríteni arra, hogy hallgassanak: megértik, hogy ha majd az idő elérkezik, felfedik magukat az emberek előtt, s hogy oka van annak, miért felejtették el azt a világot. Nem könnyű így leélni az életet, ám gyakran megesik, hogy a világ befogadja őket, s választanak párt, barátságot ebből a világból.